Hellinger csoport
Családfelállítás


Az ember a családja révén tartozik valamilyen néphez,
valamilyen szülőföldhöz, és a családja szabja meg az ember sorsát, amelyet viselnie kell.

Bert Hellinger

Bert Hellinger, a rendszer-pszichoterápia alkotója, arra a következtetésre jutott, hogy sorsunk elválaszthatatlanul összefügg családunk tagjainak sorsával.
A családfelállításról így vall: A szisztematikus családterápia arról szól, hogy megállapítsuk, hogy a páciensnek kötése van-e a tágabban vett családja valamelyik korábban élt tagjának sorsához. Ezt a családfelállítások tudják napvilágra hozni. És ha fény derül a kötésre, az illető könnyebben tud megszabadulni tőle. A módszer láthatóvá teszi a családtagok egymáshoz való viszonyát. Valójában a családrendszer tudattalanja képződik le, egy energetikai mező tár fel olyan energiákat, amelyek megvannak a család rendszerében.
A családleképezések során életforgatókönyvek is láthatóvá válnak. A forgatókönyv fogalma a tranzakcióelemzésből /Eric Berne/ származik. Hellinger szerint a bennünk rejtőző forgatókönyveket nem csupán szüleinktől vesszük át tudattalanul. Ezek gyökerei gyakran sokkal mélyebbek, több generáción keresztül jutottak el hozzánk. Ez akkor is így van, ha ezek a családtagok ismeretlenek, vagy tabuk voltak.
A család egy energetikai rendszer, egy mező. Mint minden rendszernek, a családnak is vannak működési szabályai. Állandóságra törekszik. Teljességre van szüksége, így őrzi egyensúlyát. Mindenkinek, aki a családhoz tartozik, helye kell, hogy legyen. Ha valaki valamilyen okból kifolyólag kirekesztődik, a rendszer egyensúlya megbomlik. A legtöbb esetben ez vezet olyan megoldást kívánó feladatokra, mint a párkapcsolati problémák, munkahelyi nehézségek, egészségügyi gondok, egyéb megoldatlan konfliktusok.


Kik tartoznak a családhoz?

Először is a szülők, hiszen ők a család megalapítói, pillérjei. Bert Hellinger egyik mélyen megrázó felismerése így hangzik: Egy gyermek maga a szülei. A saját szüleink vagyunk. Hogy is van ez? Nemcsak test a testükből, hanem történet a történetükből - ez egy hellingeri alapgondolat. Mindazt, amit a szüleink átéltek, megtapasztaltak, bennünk is megvan, még ha nem is vagyunk a tudatában. Nekik köszönhetjük a legnagyobb ajándékot, az életet. Testi, lelki és szellemi alkatunkat is nekik köszönhetjük. Bármilyenek a szüleink, bármilyen volt a kapcsolatuk, bármennyi ideig tartott az együttlétük, bárhogy viszonyultak hozzánk, akármit is tettek, vagy épp nem tettek, ők a szüleink, ők adták az életet. Aki a szüleit nem tudja elfogadni, az önmagával sincs békében, lelkileg nincs egyensúlyban. Olyan mintha az élete forrását tagadná meg. Hiszen megtagadja mindazt, amiből lett, aminek köszönheti létét. A megtagadás kirekesztést jelent. Nagyon sok lelki problémának ez a forrása. Ha nőként elutasítom az anyámat, elutasítom a bennem lévő nőt is. Ha az apámat tagadom meg, akkor a férfiakra mondok nemet, hiszen az apa életünk első férfi képviselője, mintája. Ha férfiként elutasítom az apámat, a férfienergiáim forrását utasítom el, ha pedig az anyámat utasítom el, a női nem képviselőivel lesznek problémáim. Mindkét eset párkapcsolati nehézségekhez vezet, ám súlyosabb következményei is lehetnek, mint például a depresszió.
Tehát a családhoz tartoznak a szüleink, az ők szülei és így tovább. Ha én anyám és apám vagyok, akkor anyám az ő apja és anyja, az apám az ő apja és anyja. Ennek alapján bennem mindaz megvan, ami a szüleimben, a nagyszüleimben, a dédszüleimben, és így tovább. Ha csak az előző négy generációt számolom, akkor bennem 30 ősöm élettörténete, tapasztalata sűrűsödik. A család lelke gyakran több generációra is visszanyúlik, különösen, ha nehéz sorsok voltak a családban.
A testvéreink, féltestvéreink is hozzánk tartoznak, akár életben vannak, akár nem. Még a magzatként elvetett testvérek is idetartoznak. Szüleink testvérei, azaz a nagybácsik és nagynénik is a családhoz tartoznak.
Családtagjainkon keresztül hozzánk tartoznak mindazok a személyek, akik fontos szerepet játszottak az ők életükben. Lehet, hogy a nagymamának a nagypapa előtt volt egy nagy szerelme, akitől a család eltiltotta. Legtöbbször ez a férfi bekerül a rendszerbe. Esetleg egyik nagyszülő testvére gyilkosságért ült. Az ő áldozata kötődni fog a családhoz. Fordított esetben, ha ő volt az áldozat, akkor a tettes kerül a család rendszerébe. Ez vonatkozik mind az akaratlan tettekre (például baleset), mind a szándékos tettekre (például erőszak), mind az elmulasztottakra (például valaki megfullad, mert nem avatkoztam be). Tehát a családunkhoz tartoznak, más szóval, kötődnek az esetleges áldozatok és tettesek is. Röviden: kötésben vannak.


Mi az a kötés?

Minden embert a szeretet legmélyebb szálai fűzik szüleihez, családtagjaihoz. Olyan mértékben vagyunk lojálisak őseinkhez, hogy magunkban hordozunk egy erős tudattalan vágyat, hogy utánozzuk őket érzéseikben, viselkedésükben. Létezik egy rendszerszerű ismétlődési kényszer. Ha valaki erősen kötődik valakihez, akkor a saját életében gyakran hasonló érzéseket él meg, és hasonlóan alakul a sorsa, mint ennek az ősének. Ezek a kötődések láthatatlanul hatnak az éltünkre. Hellinger az összefonódás szót használja, a sorsok összefonódására gondolva. Ezt akkor lehet oldani, ha tudunk róla. Tehát az első lépés egy családfelállítás során, hogy megnézzük kötésben van-e a kliens.


A szeretetről és a rendről.

Az élet a családtól jön. A családtól kapjuk az erőt, a lehetőségeket és a korlátokat. A család megtart, vagy kitaszít, erőt ad, vagy gyengít, gyógyít, vagy betegít. Mindennek az alapja a szeretet, a kötődés mélysége és a kiegyenlítés iránti késztetés.
Minden családnak megvan a maga működési szabálya. Úgynevezett rendek mentén szerveződik. A rendek szigorú törvények, melyek biztosítják a zavartalan működést, fejlődést, és azt, hogy az egyensúly meglegyen.
Az egyik alaprend az, hogy a család minden tagjának egyenlő joga van az odatartozáshoz. Ez az odatartozás joga. Bármennyire természetesnek hangzik, mégis ez a jog sérül a leggyakrabban. Például egy korán elhunyt gyerek nagy fájdalom, így sokszor a család igyekszik megfeledkezni róla. Úgy tesznek, mintha soha nem is létezett volna. Az utána született gyerek így nem tud meghalt bátyjáról/nővéréről.
A család minden tagjának megvan a maga helye. Ez a hely törvénye. Az érkezési sorrend dönti el a helyet. A szülők magasabb helyen állnak, mint a gyerekek, hisz nélkülük meg sem születhettek volna. Ez akkor is érvényes, ha a gyermek örökbeadott. A gyermek akkor érez rendet, ha tiszteli szüleit. A hely törvénye nemcsak függőlegesen szabályoz, hanem vízszintesen is. Így a gyerekek születési sorrendje fontos. Az előbbi példában, ha a másodszülött nem tudja, hogy előtte már volt egy testvére, azt hiszi, hogy elsőszülött, így nem az őt megillető helyen van. Ez vonatkozik a házasságokra is. Az első házasság magasabb szinten van, mint a második. Az első feleség vagy férj helyét tiszteletben kell tartani, függetlenül attól, hogy mi vezetett a váláshoz. A hely törvénye azért fontos, mert az előbb érkezettnek több joga van.
A harmadik rend a kiegyenlítődés törvénye, vagy másképp az adás és kapás egyensúlya. Ez egy alapvető elem az emberi kapcsolatokban. Ha valamit kapunk, legyen az jó vagy rossz, adósnak érezzük magunkat. Ezért az a dolog rendje, hogy tudjuk viszonozni. Ha ez nem történik meg, megbomlik az egyensúly, ami a családi rendszerre kihat. Egy jó kapcsolat titka az - mondja Hellinger -, hogy a jót mindig egy kicsi többlettel viszonozzuk. Ezzel serkentődik az adás-kapás mozgása, ami a jó viszonyok alapja.
A rendek közé tartozik az is, hogy mindenkinek önmagának kell vállalnia saját sorsát. Nagyon gyakori, hogy a gyerekek átveszik szüleik terhét szeretetből. Inkább én szenvedjek helyetted!, vagy Inkább én haljak meg helyetted! - ezek tudattalan átvállalások a gyerekek részéről. Ennek rossz következményei vannak mindenkire nézve. A gyermeknek tisztelni kell szüleit sorsukkal együtt, bármennyire nehéz is. Ha egy szülő meg akar halni (lehet ő is szeretetből akar követni valakit), a gyermek nem tehet mást, mint tisztelettel meghajlik a szülő sorsa előtt. Amikor eljön az idő, a családtagoknak az eltávozásra is joguk van.
Minden tettnek következménye van, és ezzel szembe kell nézni. Ez is a rend témájához tartozik. Aki vállalja a rá eső rész felelősségét, nem szakad el a valóságtól és élheti a saját életét, cselekvőképes marad.
A rend helyreállításának módja az, hogy a kirekesztett, kitaszított, vagy elfelejtett családtagot szeretettel elfogadjuk és helyet adunk neki a szívünkben. Ez a gyógyító mozgás, ez hozza meg az oldást, a pozitív változást. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen először látni kell a kirekesztett tagot, aki elvesztette az odatartozás jogát. Ebben segít a családfelállítás módszere, akkor is, ha nem tudunk ilyen családtagról, történetről.


Hogyan történik a családfelállítás?

A családfelállítás történhet csoportban vagy egyéniben. Az első hatékonyabban működik, de a módszer eredményesen alkalmazható egyéniben is. Az alábbiakban leírtak a csoportos változatra vonatkoznak.
Aki családfelállítást kér, annak elsőként a témáját, a problémáját kell megfogalmaznia. (Például: egyedül él, sikertelenek a párkapcsolatai, családi konfliktusai vannak, nagy veszteség érte, orvosok nem tudják gyógyítani betegségét, stb.) Nagyon fontos, hogy a kliens által kitűzött célja legyen a terápiának.
A csoportvezető kérdezhet olyan fontos eseményekről, ami az állító családjában történt. Néhány fontos események: korai, vagy hirtelen halál; bűncselekmény; kitagadás; örökbefogadás; korábbi kapcsolatok, házasságok; vagyonvesztés; elmebetegség.
Ezután a kliens, a vezető javaslatára, kiválasztja és elhelyezi a térben azokat a csoporttagokat, akik őt és családtagjait fogják képviselni. Ez úgy történik, hogy az állító odamegy valakihez, akit arra szeretne megkérni, hogy képviselje édesanyját és azt mondja: Kérlek, képviseld az édesanyámat! Ha a csoporttag ezt elfogadja, akkor az állító hátulról a vállait megfogja és elhelyezi őt a térben érzései szerint, majd megismétli: Te képviseled az édesanyámat. Ellépve, rátér a következő képviselő választására, felkérésére, elhelyezésére. Az így történő állítás után, a kliens visszaül a vezető mellé, és csak figyel.
A képviselők bizonyos érzeteket, érzéseket élnek át a helyükön. Ezek megkérdezésével (olykor csupán a testbeszéd leolvasásával) tájékozódik a vezető arról, hogy milyen kapcsolatok, viselkedési módok, minták, és kötődések vannak a családban. Oldó mondatok (mozdulatok) segítségével, képviselők helyének megváltoztatásával, hiányzó személyek behozatalával dolgozik a szisztematikus pszichoterapeuta. A megfelelő rendben a családtagok képviselői jól érzik magukat.
A családfelállítás végén az állító beállhat saját képviselője helyére, így belülről is átélheti a változások hatását. Tudatos szinten érzékelhet egy új rendet.


Néhány hellingeri gondolat a betegségekről.

Bert Hellinger arra a következtetésre jutott, hogy gyakran a betegségek hátterében a kirekesztettség áll. Valakit kizártak, kitagadtak, vagy elfelejtettek a családi rendszerből. Sérül az odatartozás joga. Valaki, vagy valakik nincsenek a rendes helyükön. Ez a rendezőtlenség mutatkozik meg a betegségben. A mező úgy próbálja visszaállítani az eredeti állapotát, azaz ellenállni a változásnak, hogy később valakinek a kirekesztettet kell képviselnie. Ez a családtag így nem a saját életét éli. Hellinger azt tapasztalta családfelállításai során, hogy a szkizofréniában szenvedő betegek családjában fellelhető egy gyilkosság története. Senki sem emlékszik vissza szívesen egy gyilkos szülőre, sem annak az áldozatára. Nem beszél róla, igyekszik elfelejteni, így néhány generációval később a tragédia feledésbe merül. Kirekesztődik a tettes és az áldozat. A beteg lesz az a családtag, aki mindkettőjüket egyszerre képviseli, így egyenlíti ki magát a mező. Hasonló háttere van a bipoláris zavaroknak. Sokszor ez érvényes az autizmusra is. Ezek mind a kirekesztés súlyos következményei lehetnek.


Az aktuális családfelállítás tréningek a Jelentkezés/Családfelállítás menüpontban találhatóak.
Jelentkezés: Valid HTML 4.01 Transitional Készítette: